Dinamikus szenzoros integrációs terápia

 

Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy kisebb-nagyobb tanulási, magatartási nehézségek, zavarok esetén a vizsgáló szakemberek szenzoros integrációs terápiát javasolnak a hozzájuk fordulóknak. Az elnevezés némi riadalmat szokott kelteni a szülőkben, hiszen ismeretlensége mellett túlzottan speciálisnak, valami módon fenyegetőnek érzik, és talán ezért terjedt el a szakmai körökben is az, hogy Ayres-terápiaként emlegetik. Ez a megszokottabb gyakorlatra utal, éspedig arra, hogy egy-egy sajátos eljárást, kezeléstípust annak első rendszerbefoglalójáról, bevezetőjéről neveznek el. (pl.: Bobath-módszer, Frostig-módszer, stb.)

 

Akárhogyan nevezzük, érdemes megismerni közelebbről, hogy miről is van szó. A szenzoros integrációs terápia olyan módszer, amely a benne résztvevő gyermeknek izgalmas játéklehetőségeket nyújt, olyanokat, amelyek segítségével éretlen vagy egyes területeken nem kellően differenciált működésű idegrendszerüket saját aktív részvételükkel, önszántukból, egyéni utakon járva fejleszthetik. Tehát nem egy meghatározott, beszabályozott tréning, hanem változatos, sokféle tevékenységet felkínáló, a gyerek számára örömet okozó játékfolyamat.

 

Eszközei emlékeztetnek a játszóterek, cirkuszok világára: óriáslabdák, guruló hengerek, kötéllétrák, függőhálók, forgó és egyensúlyozó tányérok, deszkák, hinták, valamint rongyok, papírdobozok, kefék és szivacsok Tehát csupa olyan játékszer, amely az egyensúlyi és a tapintásos érzékelés számára nyújt ingereket. Ez a két érzékelési terület az idegrendszer két legkorábban érő, legősibbnek nevezhető modalitása, amelyek hibátlan működése sokféle magasabb rendűnek tartott emberi viselkedés optimális alakulásában elengedhetetlen feltétel. Nem véletlen, hogy a gondos, szerető szülők a világon mindenhol és mindig számos ringatót, zötyögtetőt, rázogatót, hintáztatót, emelgetőt, simogatót játszanak, hol mondókával, hol dallal kísérve, hogy csecsemőjüket, kisgyermeküket megnyugtassák, felvidítsák, vagy csak szórakoztassák. Mert minden kisgyermekkel foglalkozó számára napi tapasztalat, hogy ezek a ténykedések azonnali hatékonysággal rendelkeznek, szinte a szülők első lehetőségei arra, hogy gyermekeik viselkedését befolyásolni tudják.

 

Ennek a varázslatos hatásnak testi, organikus alapja van, és olyan gyógyító, elrendező – integráló – eredményeket tudhatunk a sajátjának, amelyek másféleképpen nem elérhetőek, és a viselkedés azonnal látható rendezése mellett, egyes idegrendszeri háttérfolyamatok normalizálódásához vezetnek. Minden felnövekvő szervezetnek szüksége van ezekre az ingerhatásokra, de ott, ahol az idegrendszer fejlődése, önszabályozása bármilyen ok miatt nehézkesebb, lassúbb – ott egyes területeken sokkal tovább és sokkal több ilyen természetű élmény kell. Nemcsak inger, behatás, hanem élmény, ami azt jelenti, hogy valaki mással megosztható testi-lelki tapasztalat.

 

Ezekből a gondolatokból építkezik A. J. Ayres neves amerikai neuropszichológus módszere, mely világszerte ismert és elismert eljárás. Hazánkban is szívesen alkalmazzák, hiszen elvei közel állnak az értékes hagyományokat magukénak valló magyar pszichoterápiás és pedagógiai iskolák gondolatköréhez. A magyarországi felhasználás éppen ezért kissé eltérő az átlagos nemzetközi gyakorlattól, bár nem teljesen egyedülálló. Legfőbb sajátossága, hogy még azokban a formákban is, amelyekben ez nem magától értetődő, törekszik a gyermekek alkotó fantáziájának támogatására, mozgásaikban megnyilvánuló egyéni sajátosságok figyelembe vételére. Tehát csoportos kezelés esetén sem egyöntetűséget, bizonyos rutinok, mégoly kiváló „gyakorlatok” elsajátítását várják el a gyerekektől, hanem azt, hogy keressék meg, hogy mit szeretnek, mi jó nekik, mit mernek kipróbálni, milyen további ötletük van az eszközök felhasználására. Életkortól, problémától, intézménytípustól függ, hogy ez milyen közegben, milyen terápiás elrendezésben valósítható meg a leginkább.

 

Melyek azok a jelzések melyek meglétekor a szenzoros integrációs terápia a legtöbb javulási eséllyel biztat? Tudnunk kell, hogy nem minden fejlődési zavar, tanulási és viselkedési nehézség mögött áll szenzoros integrációs diszfunkció.

 

  • Akkor, ha gyermekünk túlérzékeny tapintásra, egyes mozgásokra, bizonyos látási ingerekre, hangokra, ízekre.
  • Az előbbinek pontosan az ellenkezője, amikor gyermekünknek soha nem elég ezekből a tapasztalásokból, ezért állandóan keresik őket: hintáztatják magukat, akarattal nekiütődnek tárgyaknak, akár fájdalom árán is. (Egyes gyerekek váltakozó magatartást tanúsítanak, hol keresik ezeket az ingereket, hol szigorúan elutasítják.)
  • Mozgáskoordinációs nehézségekkel küzdenek: az új mozgások megtanulása éppen úgy jelenthet nehézséget, mint maga az egyensúlyozás hétköznapi helyzetekben.
  • Túl gyorsak, vagy túl lassúak.
  • Viselkedésük szabályozása nehézségekbe ütközik: tervezés nélkül, túl hamar belekapnak egy feladatba, nehezen alkalmazkodnak új helyzetekhez, túl gyorsan frusztrálódnak, válnak agresszívvé vagy elkeseredetté.
  • Mindezek következtében önértékelésük kritikussá válik, a számukra megfelelő kihívást jelentő feladatokat is érthetetlennek, bonyolultnak találják, hozzá sem kezdenek, ezért a tágabb környezet őket lustának, motiválatlannak látja.
  • A fenti nehézségek az értelmi állapottal nincsenek közvetlen kapcsolatban, ezért a legbriliánsabb gyereknél éppen úgy megjelenhetnek, mint az enyhe fokú tanulási és értelmi akadályozottságok eseteiben. Autisztikus kórképekben megjelenésük még kifejezettebb lehet.

 

Ilyenkor joggal merül fel, hogy szenzoros integrációs terápiában járatos szakembert keressünk fel, aki gyanúnkat saját vizsgálataival megerősítheti, illetve elvetheti, és segítséget nyújt abban, hogy hol találhatunk a problémának megfelelő kezelési lehetőséget. A lehetőségek szerencsére ma már elég sokrétűek.

 

  • Korai fejlesztő központokban komplex terápia részeként igen jó hatással alkalmazzák (0 – 4 éves korig)
  • Számtalan óvodai csoportban prevenciós céllal használatos, a szenzoros integrációs terápia elemeit az óvodai nevelés hétköznapjaiba iktatva.
  • A legtöbb nevelési tanácsadóban vizsgálatokat végeznek és egyéni valamint csoportos kezeléseket végeznek.
  • Általános és speciális tantervű iskolák fejlesztéssel foglalkozó gyógypedagógusai, logopédusai egyéni és kiscsoportos keretek között részfunkciózavarok csökkentése érdekében alkalmazzák.
  • Gyermek-ideggondozókban, nevelőotthonokban pszichológiai, pszichiátriai kezelések részeként jelenik meg.
  • Magánvállalkozásokban, alapítványi keretek között is hozzáférhető.

 

Szükséges tudni, hogy döntően kétféle megközelítést alkalmaznak azok, akik e kezeléseket végzik. Egyes esetekben a kezelések lehetnek jól strukturáltak, a gyermekek számára egyértelmű helyzeteket megjelenítők, döntően pedagógiai-fejlesztő rendszerbe illesztettek. Más esetekben a pszichoterápiás megközelítés hatékony, a nondirektív, a gyerek teljes személyiségét, pszichés problémáit egyszerre látó, arra reagálni képes közegben. Arra nincs recept, hogy mely problematika milyen megközelítést igényel, ezt gyakorlott szakemberekre, a diagnóziskészítés időszakában lehetőség szerint gyógypedagógusra és pszichológusra kell bíznunk. Arra is fel kell készülnünk, hogy az általunk felkeresett szakember esetleg nem kellően tájékozott ezen a területen, ilyenkor szakmai-etikai kötelessége, hogy tájékoztatással legyen a segítségünkre.

 

Amennyiben nehézségek merülnének fel gyermekünk megfelelő ellátásával kapcsolatban javasoljuk, hogy a területileg illetékes korai fejlesztőt, nevelési tanácsadót, vagy a Lelki Egészségvédő Alapítvány DSZIT-Műhelyét keressék tanácsért. További információk a műhelyről a képre kattintva szerezhetők!

 

Sajnálatos, hogy felnőttek számára még nem javasolhatunk olyan helyeket, intézményeket, amelyek az időnként élethosszig kísérő szenzoros integrációs problémákban adekvát segítséget, megfelelő támaszt jelenthetnének. A nemzetközi gyakorlatban egészen az idősgondozásig megtalálhatjuk a szenzoros integrációs terápia gondolatkörének befolyását a gondozás, támasznyújtás, vagy akár a szórakoztatás területein. Pillanatnyilag léteznek már erre vonatkozó kezdeményezések hazánkban is, de csupán a bevezetés/kipróbálás időszakában vannak. Addig, amíg ezeknek sikeréről beszámolhatunk, javasoljuk, hogy hippoterápiás lehetőségek után kutassanak az érintett családok.

 

 

Érdeklődni, ill. jelentkezni lehet:

 

  • Telefonon: (+36 1) 215-91-45; (+36 1) 217-54-69; (+36 1) 456-03-82
  • E-mailben: info.09@fpsz.net
  • Személyesen: 1095 Budapest, Mester u. 67. (bejárat: Tóth Kálmán u. 35.) - térkép